Bemutatkoznak a kerttagok

Györki-Iványi Zsófi

Györki Attila, Panka és Marcika

A DunaKert közösségi kert megálmodója és koordinátora vagyok. 2012 nyarán láttam egy videót egy budapesti közösségi kertről és azonnal tudtam, hogy én nagyon szeretnék egy ilyet… Elkezdtem körbejárni Dunakeszit, hol lehet erre alkalmas helyet találni, már láttam magam előtt, ahogy a kisváros lakótelepi házai között termelik az emberek a zöldségeket, mondjuk, mint Todmordenben (rákattintva itt egy link, magyar felirat választható, nézzétek meg:). Aztán hihetetlen módon, de több lehetőség is adódott, a legszuperebb azonban egy ovis szülőtársam felajánlása volt. A Vizeskerteknél egy hatalmas földterületet kaptunk tőlük használatra. Így indult a kert. Időközben én elvégeztem egy kertkoordinátori képzést, ahol hozzám hasonló lelkes közösségi kert-álmodókkal ismerkedtem meg, az öreg motorosok pedig sok jó tanácsot tudtak adni az induláshoz. Nagyon lelkesek voltunk, 10-12 családdal indult a kert. Aztán jött az évszázad árvize, ami szerencsére épphogy súrolta a kertünket. Ezután azonban minden újra kivirágzott, gigantikus terményeket szüreteltünk, fantasztikus a talaj, csodálatos zöldségek teremnek rajta. Túlélve az első év csapását… jött a második. Árvíz nem volt (csak sok eső), a nyár első feléig beérő terméseket szépen le is szüreteltük, rengeteg paradicsomot, paprikát… a kerttagok közös erővel komposztvécét, szerszámtárolót és újrahasznosított színes gumikból épített játszóteret „dobtak össze”, közben piknik, bogrács, minden, ami kell. Lelkesen dolgoztunk, kapáltunk, locsoltunk, vártuk a termést. Aztán jöttek a  birkák. Nagyon bosszantó, amikor a csodálatos, virágzó, termő kertekbe beszabadul egy birkanyáj és teszi tönkre 15 család egy szezonnyi munkáját, nem kis anyagi kárt is okozva ezzel. Mert mások nem vigyáznak az állataikra. Csalódott családok, gyerekek. De itt egy új év, régi és új családok, idén 16-18-an leszünk. És nem adjuk fel, kerítést építünk. Valahogyan, valamilyet, valamiből.  (Aki ebben tud, segíthet ám:)


Molnár Dénes, Kiss Tímea, és Molnár Kristóf

2014-ben csatlakoztunk a kerthez, nem csupán azért, hogy vegyszermentesen termelt zöldségeket tehessünk a családi asztalunkra, hanem hogy olyan emberek közösségére találjunk, akik hasonlóképp gondolkoznak az egészséges táplálkozásról, fenntartható életvitelről, környezetvédelemről, mint mi. A Dunakert tagjai nem okoztak csalódást, remek hangulatú összejövetelek, családi programok, közös munkálkodások kísérték az első szezonunkat. Közben rengeteg segítséget jelentett a már tapasztaltabbak támogatása a kertművelés terén, hisz lakótelepi emberekként a nulláról indulva fontos, hogy több legyen a siker-, mint a kudarcélmény. 

Lelkesen várjuk az idei évadot, hogy a gazdálkodás mellett tovább folytathassuk a kert közösségi tereinek fejlesztését, az újabb és újabb ötletek megvalósítását, a jó hangulatú együttléteket. Hisz egész télen nélkülöznünk kellett mindezeket.    

Portik-Bakai Melinda

Nagy Márton és Nagy Kristófka

Másfél éve (2013 végén) botlottam bele "véletlenül",hogy Dunakeszin VAN közösségi kert! Nagyon belelkesedtem, férjemet is meggyőztem, hogy ez mennyire jó, és egyből kettő parcellát is béreltünk. Nem álmodtam túl nagyot,éppen csak egy kis epret, (új)hagymát, répát, salátát, és SOK paradicsomot vetettünk / ültettünk a kis földünkre. Fantasztikus élmény volt a saját termésünket szüretelni, majd fogyasztani... de már nézni, ahogy a kis magokból palánták, majd 2 méter magas bokrok lesznek. Az embernek egyszerűen rácsodálkozik a szeme az életre. Azt éreztem, nagyszüleim (erdélyi gazdálkodók) is büszkék lennének rám. (Amikor hazalátogattunk, természetesen be is számoltam nekik.) Nosztalgikus is volt, mégis nagyon ÉLŐ tapasztalat.

És jó volt új embereket megismerni, akiknek szintén fontos, hogy IGAZI zöldségeket / gyümölcsöket ehetnek. De ezt talán csak azt érti, aki evett már igazit...

Idén is folytatjuk! Hamarosan itt a tavasz! :-)

Stark Viktória, Horváth Elinor, Horváth Attila

Mi 2013 tavaszán hallottunk a DunaKertről, és szerencsénk volt: még voltak szabad parcellák. A kerttől való távolság - a város másik végén lakunk, társasházban, saját kertünk nincs - és a munka miatti ingázás adott némi fejtörést a logisztika terén, de eddig sikerült megoldani. 2013-ban a hatalmas árvíz a mi parcellánkat nem öntötte el, csak egy kis belvizet kaptunk. Előtte hazamenekítettünk ezt-azt, így már az első szezonban volt sütőtök, paprika, paradicsom, retek, hagyma, zöldbab. 2014-ben nagyon jó csapat érkezett, csupa fiatal, akik nemcsak lelkesedést, hanem rengeteg új ismeretet, kapcsolatot is hoztak. Összefogással és néhány új tag saját kapcsolatán keresztül minőségi palántákat is kaptunk, mi is felbátorodtunk és egyre többféle növénykét ültettünk: borsót, vöröskáposztát, brokkolit, karalábét, spenótot, lila- és vöröshagymát, retket, paradicsomot, paprikát, céklát, zellert, petrezselymet és sárgarépát is. Sajnos, most nem a természet, hanem az emberi gondatlanság miatt a céklán, hagymán és retken, korai zöldborsón kívül az egyik szomszéd birkái mindent letaroltak. De a közösségi kertben az a jó, hogy sokan vagyunk, és közösen törjük a fejünket a megoldáson is. Nekünk azért is fontos ez a KERT, mert csak 2009-ben költöztünk a városba, jó tartozni valahová, nekem személy szerint hiányzott a kert, a természet, kerttagként a gyerekemnek is meg tudom mutatni, és nem utolsósorban egy közösséghez tartozunk. Ha a munkám engedi, és megépül egy birkabiztos kerítés, és idén jöhetünk megint, a közös programokhoz is próbálunk aktívabban bekapcsolódni.

Szilágyi-Nagy család. Párommal mindketten vidéki gyerekek vagyunk. Mikor Pestre kerültünk
nagyon hiányzott a kert és a kerti ténykedés. Mikor kiköltöztünk
Dunakeszire nagyon örültünk a saját kis pár nm-es kertecskénknek de
többre vágytunk. Így találtunk rá a közösségi kertre. Rögtön megtetszett
a dolog és tavaly 2014-ben csatlakoztunk is. Nagyon sokat tanulunk
egymástól a kertészkedés terén, vannak jó programok és a gyerekek a
földből éppen kiszedett zöldségeket eszik. Az örömünket a nyár végén
ugyan a birkák tönkretették de a lelkesedésünk töretlen és idén újra
nekifutunk az ásásnak, vetésnek és remélhetőleg az aratásnak is.

Sebanoff-Jankó Mária

Húsz éve élek Dunakeszin, lakótelepi lakásban. Évek óta vágyom arra, hogy legyen egy talpalatnyi zöld területem ahol termeszthetem kedvenc zöldségeimet és a szabadban lehetek.

Egészségesen élek, táplálkozom amihez nagy segítséget nyújthat az a kis kert. Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy a tagja lehettem a közösségi kertnek. Kerttársaim fiatalok, aranyosak, segítőkészek. 

Nagy lelkesedéssel vetettem magam a munkába, naponta kijártam locsolni, gazolni, fejlődött is szépen a kert, ahol szinte minden megtermett: paradicsom, paprika, hagyma, borsó, cukkini, sóska, spenót, bab és az összes gyökérzöldség. De aztán jöttek a birkák és szinte mindent lelegeltek...:-( Még a hagymámat is nagyon szerették...

Sajnos az emberi felelőtlenség és lelketlenség áldozatai lettünk. Bízom benne, hogy az idén megépül a kerítés és ez alkalommal mi magunk fogjuk betakarítani lelkes és kemény munkánk jól megérdemelt gyümölcseit.

Kara Edina

Ez lesz a harmadik évünk a közösségi kertészkedésben, már alig várjuk a tavaszt. Szeretünk lemenni a kis kertünkbe, nézni, ahogy nő a sok paradicsom, spenót, zöldborsó. Megmerítjük a kannáinkat a patak vizében, felzavarva ezzel a helyi békacsapatot, köszönünk a lovaknak, Géza bácsinak, hallgatjuk a birkanyájat, és a tavaszi estéken sosem hagyjuk ki a naplementéket. Valami ilyesmit jelent nekünk az a pár négyzetméternyi kert. Sok finomságot, nevetést, kétkezi munkát, csendet és nyugalmat.





Markos Család: Péter, Diána, Petya és KataMolnár Dénestől hallottunk a Dunakert –ről 2014 év elején a káposztásmegyeri Ökokörben. Már az első terepfelderítés alkalmával megtetszett a hely, és Petya fiammal úgy döntöttünk, hogy ha van rá mód szívesen csatlakozunk. Azelőtt csak fogyasztottuk a biozöldségeket, vagy az erkélyen próbálkoztunk néhány paradicsom palántával. Most végre kipróbálhattuk milyen érzés magunknak termelni egy természetes nyitott térben és közösségben. Eddig nagyon jól éreztük magunkat. Köszönet a lehetőségért, és várjuk a folytatást.