Indul a kert! Komolyan... parcellák is vannak.

Ma délután újra összegyűltünk nem is olyan kis kertünk előtt a poros földúton. Álltunk ott, nézegettük, de még mindig nehéz volt elképzelni, hogy itt nemsoká virágzó dzsungel lesz. Aztán megérkezett a terv. Hát így azért sokkal könnyebb szabadon ereszteni a képzeletet. Őszinte leszek, engem meglepett, hogy mekkora területen fogunk gazdálkodni. Mármint amikor már valóban láttam.

Mártonné Novotny Orsolya terve

Ez még az első verzió.  Ez persze már menet közben alakult, a veteményesek balra például bőven megnövekedtek.Sőt, észak felé is:)

Szuper csapat lesz egyébként a dunakeszi közösségi kertben, nagyon tetszett, hogy nem volt teketóriázás, a technikai kérdések (tárcsázás, kapálás, ásás problémája, illetve a parcellakiosztás és méretproblematika) után azonnal a tettek következtek: először is, volt mérőszalag! Ezt külön kiemelem, mert nekem eszembe nem jutott:) Majd faágak segítségével kitűzték a parcellákat, a felkészültebbek még körbe is tudták keríteni, a többiek zacskókkal és kekszcsomagolással jelölték kis birtokukat. Vidám lett az összhatás.

Egy pár, aki elsétált a munkálatok közben az úton, rá is kérdezett, hogy itt lesz a közösségi kert? Szóval felismerhető volt, ez olyan jól esik.

Na, a részleteket azért írom bővebben: Géza bácsi, aki arrafelé mindent tud és mindent lát, felajánlotta, hogy feltárcsázza nekünk a területet. Mondtam, hogy nem kell.... de biztos, ami biztos ő egy sávot megcsinált, ha már úgyis arra járt a traktorral:) Hogy honnan jött... ne kérdezzétek. A föld valóban kezelhetőbbnek tűnt a megmunkált területen. 

Abban a verzióban, hogy együtt, közösen ássuk fel, tisztítsuk meg az egész 600 négyzetmétert... a többség a tárcsázás mellett voksolt. Aztán Géza bácsi eltűnt, mikor meg akartuk kérni. Ez szerintem azért féligmeddig szerencse is volt, mert így azonnal elkezdődött a kitűzés, a területfoglalás, a legszorgosabbak már meg is tisztították a területüket. Komolyan mondom, olyan profizmussal ment minden, ahogy az a jópár ember a kezébe vette a dolgokat, hogy öröm volt nézni (igen, mert én csak néztem).

Közben a gyerekek szőrén ülték meg a lovakat, túrták a homokot. A bárányok pedig mélán legeltek. Csak az összhatás kedvéért.

Végülis 18 óra körülre nagyjából megvoltak a parcellák, és a terület egy része ültetésre készen állt. Szerintem a héten, jövő héten már magos is kerülnek a földbe. Azért a végére mindenki elfáradt, kicsik, nagyok megfelelően éhesen és koszosan kezdtek hazaszállingózni.

Hogy mi jön most? Szerszámtárolót kell építeni és nagyon sürgősen megoldást kell találni a víz kérdésére. Ugyanis a vizes kertek valahol máshol lehet, a miénket inkább homokozónak hívnám. Fut mellettünk egy kisebb és egy nagyobb patak, ám egyik sem az a bőven belemeríthetős típus. Az egyik ráadásul egy csalánoson át közelíthető meg, a reumával mostanában nem lesz gondom.

Aztán ott van még a többi terület. Ma kitűzésre kerültek a parcellák, de még hátra van a közösségi tér kialakítása, illetve e gyümölcsös. El kell kezdeni majd a kerítésnek való magokat is elvetni, hogy mielőbb látszata legyen. És egy kút. Na az milyen jó lenne!  

És persze bútorok, tűzrakó és a babsátor. Ez utóbbinak makettje ma meg is született, igaz, teljesen tudattalanul.

Én ma nagyon jól éreztem magam, köszönöm mindenkinek, aki eljött!