Úgy tűnik működünk! Tizenegy család műveli kisebb nagyobb parcelláját a Duna-kertben, szépen nőnek a zöldségek. A pár héttel korábbi szántóföld hangulatot felváltotta a kiskert-érzés, jó bejönni, végignézni, hogy kinél mi nőtt ki éppen. Vannak már elég komoly cukkinik és uborkák is, a retket és a hagymákat pedig már meg is lehetett kóstolni.
A kisház kérdése elég kardinális, építsünk, vásároljunk... hogyan tovább. A helyi nagyobb áruházakat felkerestük, hátha reklámért cserébe támogatnának bennünket, de eddig nem volt szerencsénk.
Ha valaki tud olcsón, használt kis faházat, szerszámtárolót, kérem, szóljon nekünk!
Nagy raklap-tervek is vannak, eddig egy asztal készült el belőle és a komposztáló.
A víz kérdése is problémásnak tűnt első nekifutása. Ám valamiért úgy érzem, hogy ez okozza a legkisebb gondot, egyenlőre legalábbis. A közelben ugyanis folyik több patak is. A távolabbi patakhoz egy kedves bácsi - aki a patak mellé jár ki a kis asztalosmunkáin dolgozni, mert itt csend van és jó levegő:) - egy kampós vödörmerítő botot készített nekünk, hogy ne kelljen a sáros, meredek patakparton egyensúlyozva meríteni a kannánkat. Köszönjük szépen neki!
A gyerekek is jól érzik magukat, áshatnak, sarazhatnak, építenek lóistállót, bujócskáznak a nekik vállig érő fűben (na ezt mostanra már lekaszálták, de ilyen is volt). Van egy saját gyerekveteményesük is, amit ők gondoznak, igaz, mindig elfelejtik, hogy hol is van... szerencsére a babok hamar kinőttek és mutatják az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése