Itthon reggel és este is locsolok, mindenféle csodás hatású gyógynövénylével tuningolom a talajt... a kertben pedig... egy-egy loccsintásnyi víz és mégis... itthon egy tenyérnyi a dinnye, a kertben óriási, itthon nem nő cukkini, ott akkora, mint egy elefánt ormánya, a paprikák fürtökben lógnak a töveken és még az átültetett kukorica is hozott termést.
Szépen kinőttek a gazdátlanul maradt parcellákban a padilzsánok (rengeteg!!! azt amúgy locsolja valaki???:), karalábé, répák és igen ritka látványt nyújt egy sor felmagzott, virágzó saláta:).
A mályvabokrok csodásan virágzanak, egy kósza kukoricával és a rájuk felfutott hatalmas zöldbabbal hangulatos kaput alkotnak.
Ez a föld különösen alkalmasnak látszik a tökfélék igényei számára, mert tonnaszámra terem a kertben a cukkini (jóval az árvíz után vetett MAGBÓL már akkora nőtt, hogy ma termést is szedtem róla!), a tök és a dinnye, a néhány sütőtökpalánta pedig már akkorára nőtt, hogy elborítja a fél kertet. még jó, hogy van hová terjeszkednie.
Most szólok jóelőre, hogy októberre "tökszépségversenyt" tervezünk, bármilyen kiskertben termett tökkel lehet majd nevezni, illetve tökös ételekkel. Tök jó lesz!
Az új locsolási lehetőségről is szólnék pár szót. A patakhoz vezető úthoz immár kényelmes, fával kirakott lépcső vezet, a patakból pedig könnyebb a vizet kimerni, mint valaha. Vicces látvány, ahogy leérve a patakon átívelő is hídon sütkérező békék ijedten ugrálnak be a vízbe, majd úgy kell őket a locsolóvödörből kitessékelni. Na, szóval az utat, hidat, patakmélyítést - és sok más nagy segítséget! - ismét a Juhász-családnak köszönjük:)
És a többi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése